Elérkeztünk a vacsoracsata utolsó fordulójához. Bár, a dolgok mai állása szerint úgy tűnik, hogy csak az ELSŐ vacsoracsata UTOLSÓ fordulójához, ugyanis az elfogyasztott vacsora mennyiségével egyenes arányba nőtt a lelkesedésünk a folytatás irányába.
Már a második, sőt a harmadik "megmérettetés" feladatait is kitaláltuk, de erről később lesz szó.
Most repüljünk vissza az időben, úgy a 20-as, 30-as évek korszakába, ahol a "vinatge" még mindennapinak számított, a filmek fekete-fehérek voltak, de a színészek annál hitelesebbek, s virágzott a szeszcsempészet meg a coyote-biznisz...
Az Oscar című filmbe csöppentünk
A bizonyíték, hogy Dóri tűsarkakban is megállja helyét a konyhában. S ez nem meglepő!
Minden résztvevő alaposan háttérvizsgálaton esett át (maffiakapcsolatokat kutatott a FBI, vagyis a "Főzzünk Barátokkal Így sokkal vidámabb" szervezete), a családfa-kutatás fényt derített arra a tényre, hogy M. Dodó felmenői között legalább egy Édes Cucu/Papi/Főni fedőnevű szakács is fellelhető. És a fordulatos történetnek még közel sincs vége!
Ugyanis anyai ágon mindentátalakító, csináldmagad dizájnerekre bukkantak. Édes Cucuné keze munkáját dicséri az asztalterítő, sőt az ajándékokat rejtő díszcsomagolás is.
A vintage-rózsás vászonzacskók csillogó-villogó ékszereket rejtettek. Sejtéseim szerint az 1800-as évek közepén eltűnt brit koronaékszerek hiányzó darabjait kaptuk ajándékba. Hogy mire alapozom ezt a feltevést? Itt a bizonyíték:
Annácska mosolya bizonyítja, hogy nagyon örültünk neki, bár lehet, hogy ő azért volt ilyen boldog, mert ismer egy jó ügyvédet...
Szesztilalom és Humphrey
Welcome-ként fokozódott a vintage-rózsa hangulat, nem meglepő, hogy ilyen árnyalatú ital került a poharunkba. Fejenként egy (igény szerint több) testa rossa várt ránk. Nem, nem Ferrari-típusú.
Az előétel kukoricaleves volt. Bár látszatra az egyik legegyszerűbben elkészíthető fogás (ez majd kiderül a receptből), mégis talán a legrafináltabb. Azonnali függőséget okoz, néhányan már a hazafele úton megpróbálták reprodukálni.
Az íz-élményt csak fokozta a füstölt sajt és a kecsketáp méretűre metélt petrezselyem. (Utóbbi szakmai kritika a séf úrtól érkezett. Szerintem gyakorol arra az esetre, ha Józsi kidőlne a zsűriből.)
A főétel frissen készült, megérte rá várni. Csirkemellcsíkok besamel mártásban, amit paprikakockák és bazsalikomlevelek színesítettek. A medvehagymás tócsni látványkonyhában, a szemünk előtt készült. A reszelt sajt erről sem maradt le.
Hogy addig se unatkozzunk, hivatásos kéregetőművész szórakoztatott bennünket.
Az italválaszték túlszárnyalt minden eddigi vacsorát (ezért gondolom, hogy nem csak a fakanál-, hanem a szeszbizniszből is kiveszi a részét az M. család).
A menü főbora az etyeki Haraszty-féle 2013-as Savignon Blanc volt: nagyon kellemes, citrusos, üde ital. A St. Martin Rizling egyenesen Luxemburgból érkezett, és csak rövid ideig maradt velünk, olyan gyorsan elfogyott.
A legnagyobb meglepetést a szintén import dobozos Porte du Soleil Rose & Pamplemousse okozta. A gyengébb idegzetű borértők most kapaszkodjanak erősen a poharaikba: ez egy csapra verhető dobozban kínált grapefruitos rozé. Sokkal kellemesebb ízű, mint amilyennek hangzik!
A desszert vitte tovább a már megkezdett sajt-vonalat. Mindenféle magasztaló jelzővel illetett sajttorta piros gyümölcsökkel és karamellel körbecsurgatva.
Ezen a ponton már többen a túllakottság jeleit produkáltuk, nem is sejtve, micsoda megpróbáltatások várnak még ránk az est folyamán!
Ekkor jelent meg Humprey reinkarnációja. Jelenleg Athos névre hallgat és valamilyen rejtélyes okból kifolyólag kutyatestbe kényszerült. De mélabús előadásmódja, fekete-fehér eleganciája, kameraérzékenysége és szívszaggatóan hiteles színészi képességei kétségtelenné teszik a hasonlóságot.
Sakáltanya, avagy a nappali táncos szórakozóhellyé alakult
A M-affia leghatásosabb eszköze, hogy maximum pontszámot csikarjon ki a vacsoracsatázókból: lakasd degeszre, majd ugráltasd őket a tévé előtt!
Nálam bevált, azonnal kapituláltam, mivel a fényképezőkép-csattogtatáson kívül komolyabb mozgástevénységre már totálisan alkalmatlannak bizonyultam.
De a többi lány becsülettel táncikált!
Végezetül elkészítettük a most már hivatalosan is első vacsoracsata utolsó fordulójának a közös portréját (szerintem az összes közül a legelőnytelenebbet, de jövőre, ígérem, a fényképek minőségére is rágyúrunk!)
Következő bejegyzésben: eredményhirdetés és nemzetközi titkok leleplezése! Tartsatok velünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése