Multikulturális harmadik forduló

Lassan egy hét is eltelt Annácska vacsorája óta. Így - az elmúlt, és a jövő heti vacsoracsaták félútján - némi hiányérzet járja át a lelkemet.

Őrületesen jó játék, szórakozás, élmény minden este. Amikor belevágtunk, nem is gondoltam, hogy (a kedvenc szófordulatommal élve) mekkora flash!
Mindenkinek csak ajánlani tudom. Egyrészt, hogy legyen az életében legalább négy ilyen kedves, helyes, lelkes és vidám ember. Másrészt néhány olyan önfeledt este, ami nem a napi gondokról, politikáról, előítéletekről, a világ szidalmazásáról szól... Épp ellenkezőleg!
Az élet örömeiről, a kacagásról, a finom ízekről, az álmokról, arról, hogy egy órával később, a város különböző pontjain már pizsamában ülve, virtuális üzemmódba kapcsolva is folytatjuk az estét.

A szokás hatalma

Harmadik este. Szokásainkhoz és a blog elnevezéséhez híven két momentum megörökítése elmaradhatatlan. Ez pedig természetesen a tányérba kerülő vacsora, és a házigazda cipője. Hogy igazoljuk, mi szó szerint vesszük a mottónkat, miszerint: Dinner in high heels!

A bájos kis leánylakáshoz hasonlóan a teríték is passzol: visszafogott és elegáns. Amitől mégis "Annácskás", az az élénk színű asztaldísz.

A meglepetésünkről hamar kiderült, hogy csak látszólag egyszerű cukorpálcika. Noémi azonnal felfedezte benne a lehetőségeket.
1. közelebb húzhatjuk vele a túl távol lévő boros poharunkat
2. a segítségével készíthetünk "itt az Eni, hol az Eni" fotókat

Tányérles

Meglehetősen éhesen érkeztünk, így egy rövid lakás-gardrób-cipő szekrény látogatás után, már az asztalnál ülve kocogtattuk villáinkkal az üres tányérokat.
Előételnek egy könnyű arabos ihletésű tabbulét kaptunk. Meglepően jó "aperitifnek" bizonyult, a citromos-petrezselymes egyveleg csak fokozta az étvágyunkat.

A merész második fogás sült libacomb volt. A törékeny, elegáns megjelenésű ügyvédnőre pillantva még a hentes is kételkedett a vacsora sikerében, de Anna határozottan rácáfolt erre.
A hús friss volt, szaftos és zamatos. Nekem egy picit a só hiányzott, az talán jobban kiemelte volna ezeket az ízeket. De a látvány, ahogy a római tálban, a kisült, rozmaringos-babéros zsírban hevernek a combok... Magáért beszél!

A bor szerintem kifejezetten jó választás volt. 2013-as Pannonhalmi Tricollis Vörös Cuveé. Pinot, merlot és cabernet franc házasítása. Kellően fűszeresnek és gyümölcsösnek bizonyult a libácska mellé.

A desszert tiramisu volt, egész egyedi (értem ezalatt: rengeteg) Bacardi rumos felfogásban. Akinek a vörösbor még nem alapozta meg a jó kedvét, annak a kávés-mascarponés édesség behozta a lemaradást!

Nekem, személy szerint nagyon ízlett. Igaz, ebben a receptben az olasz tradíciók mellett a kubai életérzés is határozottan szót követelt.

Fotó-tippek

A vacsora szerves része a fotózás, ami öt nő összehangolásával lássuk be, nem kis feladat.
A hiúsági kérdés sok képet juttat azonnal a számítógépem lomtárába. Hogy csökkentsük a felesleg gyártását Noémi és Dóri kidolgozták a megfelelő trükköt:

Dórit rejtsük az abrosz alá, majd a fennmaradó részeket (lásd arc) takarjuk ki a mobiltelefonnal. Így nem lesz "túl ilyen", "túl olyan" reklamáció a fénykép elkészülte után.

A másik technikai trükk. A három - igen, igen 3 - csoportképből hogy válasszuk ki a legtökéletesebbet, ami megérdemli, hogy a bejegyzésbe kerüljön. Hát ne úgy, hogy erről kikérjük mindenki véleményét, mert megint jönnek a kifogások, és a végén nincs konszenzus, amelyiken mindenki elégedett. A vacsorát pedig egy közös képért (sajnos) nem ismételtük meg.

Íme...

Érdekes, a kamerabeállítás közben készült fotó ellen senki sem emelt kifogást!

Következő eszem-iszom október 4-én, szombaton: nálam.
Előre jelzem: aznap már tényleg "retardált" lesz a Merkúr! Vicces estének ígérkezik!